Árpád-kori magyar nevek - Az embereknek csak egy nevük volt. Ez elegendőnek bizonyult, néha hozzátették, kinek a fia az illető, például Bozeta fia Fonsol. A 13. század elejétől a nemesek, a szerviensek és egyes várjobbágyok nemzetségi neveket kezdtek használni, például Besét eztán Aba nembeli Besének hívták. Ezek a nemzetségi nevek hamar vezetéknevekké alakultak át, majd lassacskán a polgárok és a parasztok is vettek föl családnevet. A régi nevek lassan vesztek ki a köztudatból, jórészt a 14. század folyamán tűntek el. Addig a keresztények is ezeket a neveket viselték. A mostani utónévkönyvekben található nevek közül ezért óvatosan válogass, mert a 13. században még a régi nevek divatja élt. Tartalmaznak ugyan pár ősi eredetű nevet, de a választék eléggé szűkös., Oklevelekben maradtak fönn személynevek, ám olvasatuk sokszor kétséges. Gyakran nem is magyarok írták ezeket, tehát számukra ismeretlen neveket kellett a betűkészletével arra alkalmatlan latinul lejegyezniük. „A Szák (Zaak, Zak, Zac, Saak, Sach, Chaak) nemzetséghez tartozó Miklós nádor atyját 1212-től összesen 31 esetben Barch, Baroch, Borc, Bors, Borz, Borzh, Boz, Burch, Burich névváltozatokkal jegyezték fel. A Vas megyében birtokos Ják nemzetségnek és egyik tagjának neve az eredeti és átírt oklevelekben a következő: Iak, Iaku, Gaku, Sahu, Iaac, Iach, Iac, Schau, Thayk, Jacus, Chak, Gak.” (Fehértói Katalin), » Ómagyar férfinevek 800-1000, » Ómagyar női nevek 800-1000, » Ómagyar férfinevek 1000-1200-ból, » Keresztény kori férfinevek, » Keresztény kori nőinevek, » Nemzetségek nevei, » Kun nevek, » Jász nevek, » Besenyő nevek, , , , Ómagyar személynevek, Ezzel a megnevezéssel a régi, keresztény kor előtti neveket szokás illetni. A kereszténység fölvételéig csak elvétve akadunk fönnmaradt nevekre, ezek jórészét görög forrásból ismerjük, például Konstantin és Bölcs Leó írásaiból. Nehéz ezekből visszakövetkeztetni az eredeti neveket. Például a Falicsi nevet sokáig a Fajsz névvel azonosították, de a legújabb kutatások szerint ez a vélekedés alaptalan. További buktató, hogy könnyen lehet, hogy a vezéri családok más névadási szokásokat követtek, mint az egyszerű harcosok vagy a szolgák. Ezeknek a neveknek jó része visszavonatkoztatás. A férfiakkal még csak elboldogulunk, de női névből csak hármat ismerek a korból: Enéh-Emese, Sarolt és Karold. Ezért a későbbi női neveket megszűrtem, kivettem belőlük a latin eredetűeket, hogy az anakronizmus legnyilvánvalóbb esetei eltűnjenek. A megmaradtak lettek az ómagyar női nevek. Az alábbi névlistát ezekkel a fenntartásokkal olvasd. Zárójelben a latin vagy görög alak., A -csa végződés becézést jelent, mint például Jutosből Jutocsa., Ómagyar férfinevek 800-1000, Acsád, Adony, Ajtony, Ákus (Acus), Álmus (Almus), Apor, Árpád (Arpad), Bánk (Bank), Bátur (Batur) =bátor, Béla, Bese, Becse, Berény, Bod, Bogát, Bojta, Bókony (Bokon), Bors, Bot, Botond, Botos, Botus, Bökény (Buken), Buda, Bulcsu, Csaba, Csanád, Csege, Csegő (Chege...), Cseka, Cseke (Cheka, Cheke), Elmér, Előd, Ete, Ezelek, Falicsi, Farkas, Forkos, Gyeücsa, Gyeicsa, Gyejcsa, Gyécső, Décse, Décső (Geysa, Geisa stb.), Hetény, Hollós, Hollus (Hollus), Hódos, Hudus (Hodos, Hudus...), Huba, Jutos, Jutocsa, Kadocsa, Kál, Kaplony (Kaplan, Kaploni...), Karád, Kartal, Kortol, Kortul, Katapán, Kecsen, Kücsen: kücsüm=erő, Keled, Kelad (Keled, Kelad), Kerecse, Kerecsen (Kereche, Kerechen), Ketel, Keve, Kond, Kölpény (skandináv népnévből), Kuppány (Cuppan), Kurszán, Küzsdég, Lél, Levedi (Levedi), Livünti (Liüntin), Levente, Makó, Mikán (Mikan), Mike (Mike), Miske (Miske), Móg (Mog(h)), Nyárád (Narad), Obus (Obus), Ócsád, Ond, Öden, Örkény, Örkönd, Özséb, Pozsony (Poson), Súr, Szabolcs, Szecsőd, Szerénd, Szoárd, Szolnok, Taksony, Tarcal, Tarkacsu, Tas, Tasi (Tas, Tasi), Teveli, Turda (Turda), Tormacsu, Töhötöm, Uros (Uros), Vajk, Vál, Vata (Vatha), Zolta, Zoltán, Zsolt (Solt), Zsombor, Zombor, Ómagyar női nevek 800-1000, Ajándék, Ajnácska, Áldáska, Arany, Arika, Barót, Bíbur (Bibur, Bibura), Bogárd, Bolda, Buga (Buga), Csikó (Chiko), Csente (Chente), Cseperka (Cheperka), Csepke (Chepke), Csillag, Csuda (Chuda), Delin, Déva, Emese, Emőke, Enéh, Fehéra (Fehera), Gilvád (Giluad), Gyöngy, Hajna, Havadi, Hete, Hitvánd (Hituand), Jóleán (Jolean), Karold (Carold(u)), Kecse (Keche), Köncse, Köcse (Cunche), Krabocsa (Crabocha), Lelle, Lente, Mag (Mag), Manga (Manga), Mikolt, Nyesta, Nyeste (Nesta, Neste), Örsi, Öte, Piriska, Rázdi (Rasdi), Réka, Sáfély, Sarolt, Somocska, Szecsőke, Szépa (Scepa), Virág (Wiraag), Ómagyar férfinevek 1000-1200-ból, Ezeket a neveket jórészt a Dömösi összeírás (1138) szövege alapján alkottam. Zárójelben feltüntettem a latin alakot, amiből próbáltam visszakövetkeztetni az eredeti nevet. Egyes esetekben valószínűleg ez sikerült, másokban tévedtem. Sajnos nem ismerek olyan munkát, ami az oklevelet ilyen szempontból feldolgozta volna. Tanulságként leszűrhettem, hogy a nevek széles skálája volt használatos, ritka az ismétlődés. Továbbá ekkor talán ha minden huszadik ember viselhetett keresztény nevet, melyeket itt nem tüntettem föl., A nevek gyakran "-di" végződésűek. Ez egy finnugor eredetű képző, a hangalak némely vezetéknévben ismerősen cseng. Jelentése véleményem szerint "-os", bár helyenként furán jön ki. Így értelmes a Korpádi Korpásként, a Tikodi Tikos (tyúkos), az Ebedi Ebes (kutyatenyésztő), a Hazudi pedig Hazudós., Ezek jórészt szolganevek. Könnyen lehet, hogy korábban is használatban voltak, ám a régebbi források nem tüntetnek föl szolganeveket., Ajánduk, Ajándok (Ajanduk), Albuny, Albony (Albun), Álmus, Álmos (Almus), Antó, Antu (Antu), Apa (Apa), Opos, Opus (Opus), Arudi (Arudi), Atila (Athila), Bagin,.Bogin (Bogin), Bajádi (Baiadi), Bakos (Bacus), Bándi, Bandi (Bandi), Beke (Beke), Bekény (Beken), Beledéj (Beledey), Besenyődi (Besenehdi, Besenudi), Beszédi (Besedi), Beza, Béza (Beza), Boba (Boba), Bocsádi, Bucsádi (Busadi), Bodor (Bodor), Bogárdi (Bugardi), Bosádi (Busadi), Bökény, Bökén (Buken), Bucsu (Bucu), Buda vagy Boda (Buda), Budi (Budi), Bulcsu (Bulsu), Bulgán (Bulgan), Büki (Buki), Csatádi (Satadi), Csató (Sotu), Csegő (Cegu), Cseke (Ceke), Csenke (Cenke), Csepe (Cepe), Csepődi (Cepudi), Csibe (Cibe), Csiholt (Siholt), Csík (Cik), Csitár (Citar) =kardkovács, Csuda (Suda), Damján, Diós (Dius), Dobor (Dubur), Dobos (Dubos), Domkó (Dumku), Döme (Dume), Ebedi (Ebedi), Egyebendi (Egebendi), óvónév, Emődi (Emudi), Erdődi (Erdeidi), Etele, Etela (Ethela-e, Etele), Farkas (Farcas, Forcos) népszerű név volt, Fekete (Fekete), Feledi (Feledi) =feledékeny?, egyszálbélű, kicsi?, Firedi (Firedi) =fürge, Füle (File), Gomba, Gumba (Gumba), Haladány (Haladan), Haláldi (Halaldi), Hazudi (Hozudi), Hazug (Hazug), Heszedi vagy Hecsedi (Hesedi), Hódos (Hodus), Hólodi (Holudi) , Idegdi (Idegdi) =Ideges?, Ipolit (Ipolit), Izmény (Izmen), Izsép (Isep), Járódi (Jarudi), Kacsó (Kacu), Kakasdi (Kakasti), Kaszádi (Casadi), Kászodi (Kasudi), Kesedi (Kesedi), Keserű, Keserő (Keseru, Kesero...), Kesző, Kesződ, Kesződi (Keseu, Keseud, Keseudi), Kevereg (Kewereg), Kinizs (Kinis), Koppány, Kuppány (Cuppan, Cupan), Korpádi (Curpadi), Korpás (Curpas), Kozma (Cuzma), Köteles (Kuteles), Kusdi, Küsdi (Kusdi), Lados, Lodus (Lodus), Lápodi, Lápudi (Lapudi), Látós (Latus) =látnok, Levedi (Lewedi), Makó (Mocu), Maradék (Maradek), óvónév, Maradi (Maradi), Marót (Maraut), Mikos (Micus), Mógdi (Mogdi), Munkádi (Muncadi), Nemő (Nemwh), Nyájádi (Naiadi) =nyájas vagy pásztor, Nyomorék (Namurek), Nyulas (Nulos), Patkány (Patkan), Pazari (Pazari) =felcicomázott vagy pazarló, Pozsony (Poson), Rádi (Radi), Récse vagy Réce (Rece), Réde (Rede), Recsedi (Recedi), Sarlódi (Sarlaudi), Sebe (Sebe), Sebő (Sebu), Sebődi (Sebeudi), Serőgdi (Serugdi), Sima (Sima), Simon, Simun (Simun), Sipos, Sipus (Sipus), Suk (Suk), Surándi vagy Szorándi (Surandi), Szobolcsi (Sobolci), Szamodi, Samudi (Samudi), Szedeneg (Sedeneg), Szemét, Szemet (Scemet), óvónév, Szerecsen (Scerecin), Szondi, Szundi (Sundi), Szórád (Sourad), Táskádi (Tascadi), Tikodi, Tikodi (Ticudi), Vágdi (Vagdi), Váltódi (Waltaudi), Vándi (Wandi), Várós (Warus), Vasadi (Wasadi), Vásárdi (Wasardi), Vasas (Wosos, Wosas) , Vecsésdi (Vecedi), Vendég (Wendeg), Versőnydi (Werswndi), Zádor (Zadur), Keresztény kori személynevek, A vallásváltás új elnevezéseket is hozott magával. Divatba jöttek a keresztény nevek, de a 13. századig még nagyon kevesen viselték valamely mártír nevét. Az 1279-es budai zsinattól kezdve csak a pap adhatott nevet a gyereknek. Ettől kezdve értelemszerűen a keresztény nevek váltak általánossá, bár egynémely esetben továbbra is használtak magyar neveket. Az sem volt meglepő, ha egy embernek volt keresztény és magyar neve egyszerre. Az idegen nevek átalakultak, igazodtak a magyar hangrendhez. Másokat lerövidítve használtak, például a Benedictusból egyszerűen Bene lett. A források viszont szinte az összes nevet latinul írják, tehát az átalakulás ideje és folyamata homályba vész., A felsorolás nem csak keresztény neveket tartalmaz, hanem olyan neveket, melyek abban a korban népszerűek voltak. Itt is fontos megemlíteni, hogy akkoriban még nem minden embert hívtak Józsefnek, Istvánnak, Jánosnak, vagyis sokkal többféle név volt használatban, mint a későbbi korokban., Férfinevek, Ábrahám, Ábrám, Akillész (Achilles), Ádám, Adrián, Sándor, (Alexander), Ambrosius, András, Endre, Andronicus, Andronik, Antal, Ant(h)onius, Arnoldus, Béla, Benedek, Bene (Benedictus), Betlehem, Csépán, az István szláv változata, Kornéliusz, Kornél (Cornelius), Dénes, Éliás, Endere, Endre, András, Fábián (Fabianus), Felicián, Fülöp (Philippus), György, Gyula, Hektor (Hector), Hipolit (Ipolitus), Horvát (Horuat), Húsvét (Husvet), Imre (Emericus, Henricus), István (Stephanus), Izsák (Isaac-Isak), János (Johannes, Ionannes, Ianus), Jób, Iob, József, Kálmán, Karácson, Karácsin, Karácsun (Karachon, Karachin, Karachun) gyakori név, Keresztes, Kerusztus, Ladomér (Lodomer), László, Ladislaus, Leustachius, Levente, Lukács (Lukach), Marcellus, Márk (Marcus, Mark), Marót, Martinus, Máté (Matheus, Mathe), Mátyás (Mathias), Mauritius, Mihály (Michael), Mike, Miklós (Miclous, Nicolaus), Mikó, Oliverius, Omodeus, Otmár (Othmarus), Ozor, Pál (Paulus, Paul), Párizs (Paris), Péter (Peter, Petrus), Petur, Pongrác (Pangracius), Sámson (Samson), Samud, Sámuel (Samuel), Saul (Saul, Saulus), Sebastianus, Siluester, Simeon, Simon -népszerű név, Tamás, Theodorus, Tiburcius, Timotheus, Tiván (Tiuan), Tobias, Tristanus, Ubul, Ugrin, Urbanus, Urias, Valentinus, Valterus, Vászoly (Vazul), Venceslaus, Vernerius, Vid, Vida, Vincencius, Zombor, Zotmund , Női nevek, Agáta, Aglent, Aglencs, Aglincs, Agloncs, Agna, Ágnes, Albina, Ancilla, Angelika, Angelka, Anna, Annus, Arenta, Arencsa, Balzsam, Barbara, Beáta, Beatrix, Drága (Draga), Erzsébet, Gizella, Hanga, Hangucsa, Ibolya, Ilona, Jolánta, Judit, Katalin, Kinga, Kunigunda, Lilium, Mandula, Mária, Pénteka, Pénteke, Rezeda, Rózsa, Szabina, Viola, Nemzetségek, Eleinte az embert apjának nevével különítették el, majd a 13. század elejétől megjelentek a nemzetségi nevek. A tulajdonképpeni családnevek a 15. századtól kezdtek kialakulni. A Hunyadiak korától a nemesek írásos említésekor mindig feltüntették birtokuk helyét. A köznép tagjai később kaptak családnevet, ami a jobbágy élethelyzetétől függően megváltozhatott., Bár adatok vannak róla, hogy a honfoglalás kori magyar társadalom nemzetségenként és törzsenként szerveződött, de mégsem bizonyított tény, hogy a 13. századi nemzetségek ezek egyenes utódai. Eredetileg 15-30 nemzetség lehetett. Oklevelekben az első hiteles előfordulásuk 1208-ból való, s a században folyamatosan bukkannak fel. Körülbelül 200 nemzetség nevét ismerjük. Fénykorukat a 13. században élték, majd családnevekké alakultak át. Nevüket nem feltétlen a legelső ismert ősről vették, inkább birtokukról, esetleg a legjelentősebb tagról. A kötőjel után szereplő név a Hont-Pázmányok kivételével a nemzetség oldalága., Ajánlott irodalom: Erdélyi László: A magyar lovagkor nemzetségei 1200-1408, , Aba, Adorján, Agmánd/Farkasogmánd, Ajka (Veszprém vármegye), Ajtony, Ákos (Acus), Apor, Atyusz (Ogiuz) - Almád, Baksa - Simon, Balog, Balogsemjén - Ubul, Bana (Bakonyban), Barocs (Veszprém vármegye), Bor/(Bár)kalán, Barsa, Becse (Beche), Becsegregor v. Becsegergely, Bél - Ug, Bogátradvány, Boszlig, Bő (Somony vármegye), Bogomér, Bucska (Abaúj vármegye és Szlavónia), Budmer (Baranya és Sopron vármegye), Csabi (várjobbágy nemzetség), Csák, Csanád, Csolt, Divék - Rátót, Dobra (várjobbágy nemzetség), Dorozsma (Drusba), Gatal, Geregye (várjobbágy nemzetség), Gúg, Gútkeled - Dorog (Kelad, Gut) (német), Győr (német), Gyovád, Hahót - Búzád (Zala vármegye), Haraszt, Héder (német), Herény (várjobbágy nemzetség) (Vas vármegye), Hermány, Hodos, Hunt-Pázmány (Hontpaznan) (német), Igmánd, Ják (Vencellin leszármazottai), Jenő, Kán, Kaplony, Kartal - Korszán, Káta, Katapán - Ekli, Kér (várjobbágy nemzetség), Kolcs, Kürt (várjobbágy nemzetség), Lád - Vérbulcsú, Lipovnok - Koros, Berencs, Lőrinte (Veszprém vármegye), Ludány, Magyar (várjobbágy nemzetség) (Pozsony vármegye), Megyes, Meyz, Miskolc-Bés, Monoszló, Nádasd (Vas vármegye), Németi, Osl (Sopron vármegye), Osli - Csorna, Otrokos (várjobbágy nemzetség) (Gömör vármegye), Örsúr, Pápa, Péc (Győr, Veszprém, Zala vármegye), Pilis, Pok, Pöse, Rád, Rosd, Salamon (Pozsony vármegye), Sártvány(vecse), Smaragd, Szák, Szalók (Zala vármegye - Bakony!), Szentemágocs (Senta et Maguch)- Kölcse (Culcey, Kulchey), Szil - Kalocsa, Szolnok, Tét, Tétény, Tibold, Tomaj, Türje (Zala vármegye), Túroly, Tyukod, Vojk, Záh (Károly Róbert kiirtatta), Zovárd, Zsadány, Kun nevek, A török nyelvcsaládba tartoztak. A 13. század végén ők is egyre inkább keresztény neveket adtak gyermekeiknek. Az -aba , -oba toldalék apát jelent, nevekben tiszteletbeli címet, lásd Basaraba., Férfinevek, Abcsük, Aboska (óvónév), Ákus, Alon, Alpra-Alpár, Altabarz, Arbuz, Arslan, Bagdas, Balmaz (óvónév), Balta, Banót, Baramuk, Bardóc, Basaraba, Bejbarsz, Bese, Bokló (óvónév), Bolacsucs, Bönek, Borc, Boza, Bugac, Buzkan-Buzgan, Böcsör, Csakan, Csamaz, Csercsi, Csólyos, Gedzse-Kecse (=éjszaka), Gug, Illan, Kabak, Kajtor, Kalas (óvónév), Kali, Kapocs, Karla, Kemencse, Keverge, Kocskar, Köncsek, Köncsög, Köten-Kötön, Kuncseg, Kutesk, Kisztre, Menk, Mordar (óvónév), Oldamur, Tastra, Tepremez, Terter, Tisziba, Tolon, Toman, Toq-tämir, Törtel, Tugor, Turtel, Urs, Uzur, Ögödej, Vezteg, Zeihan, Női nevek, Aidua, Magyarországi kun nemzetségek, Borcsol, Csertán, Kolbaz, Kór, Olaás, Jász nevek, Az iráni nyelvcsaládba tartoztak. Egyelőre csak férfinevek. A forrásokban nem mindig lehet biztosan megkülönböztetni őket a kunoktól., Ambultan, Arbulthan, Árpán, Bagdasa, Bakszán, Beegszan, Boden, Bosonga, Bik, Csalcsen, Csalean, Csamaz, Csaret, Csatarcs, Csivacs, Foton, Furdacs, Furduh, Gargán, Geise, Grabán, Gubul, Hurdz, Hurz, Karacsin, Káskán, Keskene, Keian, Kurman, Larsan, Mekser, Mokzun, Subul, Szaburán, Zaducs, Zoran, Zuakan, Zudak, Besenyő nevek, A török nyelvcsaládba tartoztak. Az -aba , -oba toldalék apát jelent, nevekben tiszteletbeli címet, lásd Tonuzoba., Férfinevek, Alap, Badhur, Belcser, Bogomer, Boksa, Borkus, Cece, Delko, Holdu, Kajdacs, Kajdony, Karacs, Kegen, Kurja, Mocsa, Nües, Örkönd, Sengur, Taba, Tanuz, Tatusz, Tirek, Töbörcsök, Tonuz, Tirák, Urkund, Uz, Vajta, Női nevek, Arta,